Ha már ismerjük, dióskertünkben milyen betegségek és károsítók fordulhatnak elő, elgondolkozhatunk, hogy a hagyományos növényvédelmi eljárásokat meghaladva milyen módon képzeljük el a biológiai védekezést ellenük.

Ökológiai szemléletű növényvédelemnek nevezhetjük, ha a kártevők ellen nem vegyszereket, hanem más élőlényeket vetünk be. Ezt a harcot bízhatjuk a természetre, a kártevők és az őket pusztító más élőlények természetes egyensúlyának kialakulásában bízva, vagyis hogy nem csinálunk semmit. Ez is lehet eredményes, nem tudom.

De az már keményebb beavatkozás a természet egyensúlyába, ha egyenesen a diófák károsítóit pusztítjuk, igaz, nem vegyszerrel, hanem ellenségeik koncentrált kijuttatásával.

Például ha a fiatal diósunkban pocokkár lép fel, megtehetjük, hogy nem irtjuk a pockot, hanem ülőfákat állítunk ki a ragadozó madaraknak, és bennük bízunk. De amíg megjönnek az ölyvek, stb., a pockok addig is rágnak. A ragadozó madarak akkor jönnek, ha nálunk több a pocok, mint máshol. És ha megjöttek, és megritkították a pocokállományt, továbbállnak, mihelyt a pocokállomány az átlagosnál ritkábbá vált. Tehát: A kártevőket pusztító élőlények bizonyos mennyiségű kártevő-állományt igényelnek állandóan ahhoz, hogy meg tudjanak élni. Tehát: A diófáknak egy bizonyos mennyiségű kártevővel kell állandóan együtt élniük.

Térjünk át azokra a konkrét módszerekre, amelyekkel a a dióskertben az ökológiai növényvédelmet megvalósíthatjuk, és ezzel mutassunk példát a biotermesztés körében! Ne tegyünk úgy, mint sok "biotermesztő", akik féltve őrzik titkaikat, a biológiainak mondott eljárásokat megőrzik maguknak, nehogy megtudjuk, hogy csak szavakban tartják be az ökológiai előírásokat, a valóságban pedig a tiltott vegyszereket használják.

Már ötödik éve forgok biotermesztők között, de eddig még egyiktől se hallottam konkrét bioeljárást, amivel felváltaná a hagyományos növényvédelmet. Nem a diótermesztésben! A szántóföldi, a zöldségtermesztési, a szőlő-, gyümölcs- és gyepkultúrák bármelyikében! Amit tényleg alkalmazna!